Marie Aubert novelláiban nincs nagy dráma, inkább azon a helyzetek leírása, amikor valami nagyon félremegy, de ez kívülről alig látszik. Egy mondat, egy döntés, egy elhallgatás – és már nem ugyanott állunk, mint előtte.

Szülők, gyerekek, párok, barátok – mindenki próbálja magának megmagyarázni, miért teszi azt, amit tesz. Ez a könyv nem felment, inkább felismeréseket hagy maga után.

„…olyan, mintha ő belém költözött volna, és én rajta keresztül néznék ki önmagamból.”

Rövid szövegek, sok bennük maradó gondolat jó választás, ha nem pörgős történetre vágysz, hanem arra, hogy egy kicsit elgondolkozz az élet apró dolgain, amik befolyásolják minden döntésünket.